2012. december 4., kedd

Lehengerlő

Ma voltunk az IKEÁ-ban, hogy vegyünk szarvasos tésztát és szőrtelenítő hengert, mert már megint leamortizálódott a meglévő darab (vajon, ki tehette?) és mivel Kornél cica mostanában előszeretettel fekszik többek között Anya patyolat fehér ágyneműjére, nem lehetett tovább halogatni egy ép eszköz beszerzését. A gyerekcuccos résznél szabadjára engedtelek, szépen el is időztél egy tilitolival és annak rakományával, aztán egyszer csak ismerősféle hangot hallok, egy anyuka hívja Áron fiát. Kinézek a szőnyegrollnik mögül, igen, ő az, egy játszótéri ismerősünk. Sajnos nem tudom még a nevét, e sorok írásakor kapcsolatunk a "már felismerem az utcán" illetve a "váltottunk már pár mondatot" szintjén áll. Mosolyogva nyugtázzuk, hogy kicsi a világ, köszönünk egymásnak, és folytatjuk a kínálat tanulmányozását. Majd megint látjuk őket, anyuka feltesz egy vicces sapit a fejére, hívja Áront, mire te boldogan elindulsz a kedves bohócnéni felé, nyomodban Áron, akinek jelenlétéről mit sem sejtesz, beér téged, és egy akkkkora ölelést kapsz tőle, hogy rögtön padlót is fogtok. Látszott rajtad, hogy nehéz pillanatokat élsz meg, de tudd, hogy hihetetlenül édesek voltatok és én csak rötyögtem, mert nem tudtam mást tenni, nem lehetett mást tenni. Anyuka rutinosan bocsánatot kért heves érzelmű Áronja miatt, közben Áron is szerette volna jóvátenni hirtelensége okozta tettét, így még egyszer megölelt, most már szemből, aminek eredménye egy jó nagy, koppanós bucizás lett, mindkettőtök homlokán szép piros foltot hagyva. Hát, mondanom sem kell, nekem már a könnyek kezdtek a szemembe szökdösni, gyanítom, hogy neked is, csak más okból, de gyorsan megvigasztalódtál, mert láttad, hogy anyád csak vihog egyre, és még Áron buksiját is megsimizte, szóval ő sem lehet olyan rettenetes gazember.

Szóval szarvasos tészta és henger. Úúú, és nézzük meg azt a szép kis égősort az ablakba, amit tavaly nem kaptunk már. Jaj, annyi szép dolgot láttunk; odamentél egy ágyikóhoz, amin valami zöld mezős, patakos ágynemű volt, és hosszasan simogattad a mezőt is, a vizet is, mintha tényleg azt az érzést kerested volna, amit a fű és a víz ad. Szerencsére még kicsi vagy az ágyneműhöz, így nem kellett elkezdenem matekozni a családi pótlék összegével, ami reggel érkezett végre a számlámra. Csak akkor kellett elkezdenem, mikor visszamentünk a szőnyegtekercsekhez, és megláttam kettőt, amit már egy ideje a kívánságlistámon tartok. A szobádba kellene a csúszós, rojtos helyett, valami jó kis tapadós, amibe nem botlunk bele és a porszívó sem szedi szét. De melyik legyen? A vadállatos-mezős-patakos vagy az autóút hálózatos? Utóbbi ugye kötelező elem kisgyermekes otthonokban. De a szobádba minek olyan, nem ott fogsz autókat tologatni, hanem a nappaliban meg a konyhában. Meg a szekrényeken, tükrökön, falakon. Az előbb a mezős-patakos ágyneműt simogattad, hát evidens, hogy melyik kell. Az megy a szekrényekhez, ágyadhoz, mindenhez. Jaj, de cuki lesz! És az a drágább...hurrá! Családi pótlék felezve. Megindultunk szőnyegdárdánkkal, mint Don Quijote és kis Sancho Panzája, és rohamléptekkel közelítettük meg a lámpás szekciót, hogy felnyaláboljuk az égősort. Nincs. Már megint nincs. Miért nincs? Milyen bénák vannak. Na, menjünk.
Pffff.
Ja, hogy az égősor az csak dekoráció... Ja, hogy ezt már tavaly is eljátszottuk...arrrghhhh.
Fizetünk, sokáig integetsz a pénztáros néninek, megyünk a szarvasos tésztáért. Megvan. Mehetünk haza. Itthon gyorsan leszedem a függönyöket az ablakodról, indítok egy mosást, ebédelünk, megpucolom az ablakodat, hogy szép tiszta, illatos szoba fogadja az új szőnyegedet (meg már épp ideje volt). Kibontjuk, leterítjük, jaj, de szép! Kis szöszök itt-ott; porszívózzam, vagy elég egy hengerezés?
Basszus, nem vettünk hengert!!!!!!!!!!!!!!!

5 megjegyzés:

  1. Ez egy ilyen nap. :-) Nálunk én vagyok az ovi helyi mikulás-kirendeltsége, emiatt bementem a t.scoba ropiért, plusz saját és unokatesók csomag tartalom beszerzésért. Jajelnefelejtsem a kötözőt (miku csomagokra), meg Gergő kinőtte a kesztyűjét, meg kéne kis túrókrém a bestiáknak, hopp, ezt nem találtam, hurrá, nem felejtettem el a kesztyűt, basszus, mezei ropi nincs a legkisebbisszámítban, de jó, hogy ilyen sok pénzt elköltök, legalább kapok sok pontot és sztikízt, önkiszolgáló pénztárat szeretem, és végülis csak a pontot, a stickese-t felejtettem el, valamint 4 helyett csak két gyereknyi miku csomagba valót vettem.

    Holnap ugye jöttök???

    VálaszTörlés
  2. Én is nagyon örülök a vadállatos-mezős-patakos szőnyegnek, mert nagyszerű térképet lehet ráképzelni, ahol katonák fognak harcolni: a folyó egyik oldalán védik a mezőt a folyón átkelni szándékozó támadóktól, és sajnos a támadók oldalán van egy domb is, ahonnan távolsági/megfigyelő egységekkel segíthetik a támadást...

    VálaszTörlés
  3. amoni, teljesen át tudom érezni, amit akkor éreztél. :D

    Apának rendesen beindult a fantáziája, bevallom, én a dombot egyszerű fatuskónak néztem, évgyűrűkkel, de belegondolva, milyen szomorú látvány egy kivágott fa a szőnyegen, mi ennél környezettudatosabbak vagyunk, legyen hát katonai támaszpont...
    csak az állatokra vigyázzatok majd, azokra nem ér lőni!!!

    VálaszTörlés
  4. Mit nem adnék, ha én is ott lehettem volna az Áronos ölelkezésnél!:)))
    (Hallgass anyádra, Kislányom! Megmondtam: cédula - nem szégyen az. Körút végén ellenőrzés, megvan-e minden. Nálad még nem fordul elő így, hogy a listából mégis kimarad valami - nálam már igen okor-okor).

    VálaszTörlés